A Kis Magyar Nyelvtár, bár természetesen hagyományos értelemben vett szótárként is használható, azzal a világon eddig egyedülálló újdonsággal és előnnyel jár, hogy a használó, miközben a szótárban, szótári részben az egyik vagy másik nyelv felől keres, bejuthat a kétnyelvű szótár összekötő szövetébe: a jelentésközpontba. Ezt a szótárhasználó vagy a címszó (hívószó) alatt felsorolt (és elektronikusan érzékennyé tett), élő, működő jelentések valamelyikére, vagy a jelentésközpont gombjára kattintva teheti meg. A jelentésközpont együtt és egyszerre tárolja mindkét jelenleg feldolgozott nyelvnek az abban a jelentésben meglevő szó- és kifejezéskészletét.

A jelentésközpont egyben a két szótár “lelke” is. A szívhez vagy méginkább a pályaudvarhoz hasonlatosan összekapcsoló, elosztó és továbbító szerepet is betölt. A használónak nem kell ezentúl az azonos vagy másik nyelven keresett, értelmezésben talált szót – önellenőrzésképpen – újra, külön beírnia a keresőablakba, mintha könyv alakban megjelent, könyvespolcról levehető szótárt lapozgatna oda-vissza. Elegendő bejutnia a jelentésközpontba ahhoz, hogy ezt egy kattintással elvégezve biztos lehessen abban is, hogy az azonos szót, illetve jelentést a szótárpár másik irányában is megtalálja. A jelentésközpont által a két szótár között szerves értelmi kapcsolat van, azok önmagukban és egymásba is átjárhatóak.

Ezt jelképezi a szótár keresőablaka körül található három gomb elhelyezkedése is: a jelentésközpont a nyelv, a nyelvek fölött állva azokat körbeöleli, összeköti. Teszi ezt az egyes szavakkal is, melyek – első lépésben mindig felfelé, jelentésükre mutatva, majd jelentéssel, tartalommal, erővel feltöltődve – képletesen szólva: a jelentésközponton áthaladva, “jelentés”-fürdőt véve tudnak csak részt venni a beszédben, a kommunikációban. A jelentésközpont tehát a nyelvek közötti kommunikációs híd szerepét tölti be, hidat képezve egyúttal a jelentés és nyelvi megjelenései: a szavak, szószerkezetek, kifejezések között is. (A feldolgozás jelenlegi szakaszában a szótári rész azonban még további fejlesztést igényel. Amennyiben a keresett szó címszóban esetleg nem található meg, a szótár a használót közvetlenül az ahhoz kapcsolt jelentésközpontba viszi.)

A jelentésközpont gombjára kattintva a használó az általa keresett szónak a szó által kijelölhető összes jelentését megkapja egyszerre, ami mennyiségében többnyire meghaladja a szótári szócikkbe szerkesztett jelentések számát. Az összes, a szóhoz kapcsolt jelentésközpont pedig a szó jelentéskörét még gazdagabban és árnyaltabban mutatja meg, ami a használót további információhoz juttatja. – A könnyebb eligazodás végett célszerűbb azonban elsőként a magyar (magyar címszók közt keres) vagy az angol (angol címszók közt keres) gombra kattintani, mely szócikkekben a használó a keresett szót fő jelentéseinek áttekinthetőbb, szerkesztett állapotában találja.

A jelentésközpontnak a feldolgozás jelenlegi szakaszában két típusa különíthető el.

Az első az, ami zömében rokonértelmű szavakat (szinonimákat) és kifejezéseket gyűjt egybe, egymással ütköztetve. A jelentésközpont azonban nem egyszerű tezaurusz vagy szinonimatár (bár azokkal rokonságban áll), mert a benne megtalálható szavakat a grammatikai, a nyelvhasználati, a stiláris és a mélyebb értelmi különbségeket is jelezve, tehát az elemzésban mélyebbre hatolva mutatja meg, adja közre – két külön nyelven, egyszerre. Azaz nem egyszerűen a “szórokonságot”, hanem a jelentést jelöli ki, a jelentés magjára mutat. Mindezt az újszerű jelölési rendszer elemeinek használata mellett (l. rövidítésjegyzék) a szóalakokhoz fűzött külön magyarázatok és példák egészítik ki. Összefoglalva ez egyben azt is jelenti, hogy a jelentésközpont egynyelvű szótárként, mintegy “fogalmazásellenőrzőként” is haszonnal forgatható. – A jelentésközpont “magába fogad” továbbá olyan alakokat is, amelyek csak a beszélt nyelvben használatosak, illetve jelentős stílus- vagy akár szófajbeli eltérést mutatnak. Ez azért lehetséges, mert az eltérő stílushatású vagy grammatikai viselkedésű alakok csak látszólag, a felszínen, a megfogalmazás szintjén különböznek egymástól, viszont bizonyos beszédhelyzetekben, a jelentés lényegét, magját tekintve azonos jelentés, azonos üzenet köré csoportosulnak. Másképpen szólva: a jelentésközpont segítségével visszaazonosíthatóvá válik egy-egy szó grammatikai viselkedése, stílushatása és egyedi értelme, azaz kommunikációs üzenete azonos szöveghelyzet esetén.

A jelentésközpontok másik nagy csoportja az, amelyben a használó azonos fogalomkörön belül együtt találja meg a fajta-egyed, rész-egész (pl. jármű – autó; fenyőfa – fa) stb. kapcsolaton nyugvó alakokat, egymással ugyancsak ütköztetve. Ezeket ún. összefoglaló jelentésközpontoknak hívjuk. (Hasonló folyamat játszódik le az emberi agyban is, amikor a beszédfolyamat során a szűkebb jelentést – nyilvánvalósága, odaérthetősége miatt – tágabb értelmű szóval is elegendő jelezni. Összetett szavakon szemléltetve, az “összetétel” ennek következtében a tágabb értelmű – első vagy utolsó – szavára zsugorodik: ágy < kiságy; fekete < feketekávé; kávé < feketekávé; stb., illetve abban a fordított esetben, mikor a nagyobb, szélesebb fogalmi körű változat eszünkbe jut, de nem találjuk a valóban keresett, pontosabb értelmű változatot, pl. “ágy, ágy, de azt az egyet hogyan is mondjuk, milyen is?”) Az alakok közt ilyenkor meglévő használatbeli különbséget jelentésbeli pontosítás, az újonnan használt funkcionális kategóriák használata, a GEN. – SPEC.-féle megszorítás, valamint Vö. jelzi.

A használó a jelentésközpontba egyszerűen, egy kattintással eljuthat. Megbizonyosodhat valamint arról (s mintegy vissza is ellenőrizheti), hogy előzőleg valóban azt a jelentést találta-e meg a kétnyelvű szótárban, amelyet ténylegesen keresett. Ebben segíti a szótári részhez képesti további magyarázat, gazdagabb példaanyag és szókészlet is – mindkét nyelven, egyszerre. A jelentésközpont további előnye, hogy a használó azon belül (akár az azonos nyelven, akár a másik nyelven egy másik szóra kattintva) továbbugorhat annak a szónak a teljes szócikkéhez. Ez a művelet azokra az ugyancsak érzékennyé tett szavakra érvényes, amelyek a szótári részben címszóként is fellelhetőek. A használó így egy kattintással eljuthat az újonnan keresett szó szócikkéhez és egyéb jelentéseihez is, ami megmutatja, tükrözteti a szó viselkedését más beszédhelyzetekben, más értelemben is. Ezáltal – a hagyományos szótárakhoz képest – egyértelműbben beazonosítható, mennyire lenne félreérthető vagy éppen világos annak a szónak a használata a kívánt jelentésben és értelemben: azaz a nyelvtár felépítése, szerkezete a használót egyrészt a valós jelentés felismerésében, másrészt a pontosabb, szabatosabb megfogalmazásban is segíti.

További tudnivalókat az Általános bevezetőben és a Nyelvtárhasználóhoz című részben talál.



© 2000-2006 LangBridge Nyelvinformatika